Az utazó fotósok esete az ingyen utazó tintapatronokkal

A barátnőmet, Mónit és engem nyár elején meghívott egy közös régi barátunk a Balaton-felvidéki nyaralójába. Mónival egyébként általában utazási irodánál tervezett utakra szoktunk menni, most azonban egyáltalán nem bántuk, hogy kicsit lazább vakációra megyünk, mert elég kimerültek voltunk mindketten.

Lacinak olyan 2 éve van meg ez a nyaralója, és mivel Móni is tervezett nyaralót venni, ő kimondottan kíváncsi volt a helyre már korábban is.

Lacit amúgy 8 éve ismertük meg egy közös szenvedélyünk apropóján, ugyanis mindhárman lelkes hobbifotósok voltunk, s annak idején egy fotós workshopon találkoztunk először. Amikor megérkeztünk, egy üveg házi pálinkával várt minket, és a tűzhelyen már egy lecsó is rotyogott.

Körbevezetett minket a házban, megmutatta a kertet is, elmondta, hogy mit merre találunk a közelben, aztán hozzáláttunk a mennyei ebéd elfogyasztásához. Laci közben elmesélte, hogy már a lánya is fotózik, pedig még csak 13 éves, s az utóbbi hónapokban egyre csak fokozódik a lelkesedése, olyannyira, hogy a javaslatára még ide a nyaralóba is beszereztek egy profi nyomtatót a legjobban sikerült képek kinyomtatására.

Este persze felavattuk a pálinkát is, átnéztük Móni öt nappal később leadandó fotópályázati anyagát, s mivel túl jól sikerült a beszélgetésünk, reggel 9 helyett végül délelőtt 11-kor indult csak el Laci is, hogy csatlakozzon családjához az egy hetes hortobágyi útra, amit már régóta tervezgettek.

Mónival ezt az első napot leginkább a kertben heverve, limonádét iszogatva töltöttük el, de azért a következő nap már erős ingerenciát éreztünk arra, hogy kicsit aktívabban töltsük az időt, úgyhogy neki is indultunk egy 21 kilométeres túrának.

A táj annyira gyönyörű volt, és olyan különleges fényeket is sikerült elkapnunk, hogy egész nap lázasan fotóztunk. Amikor hazaértünk, átnéztük a képeket, és Móni két olyan képet is talált, amit mindenképp csatolni akart a pályázatához, azonban mint kiderült, a képeket nem csak digitálisan, de fotópapírra nyomtatva is kérte a kiíró.

S itt kezdődtek a bonyodalmak, ugyanis bár a házban ott figyelt a frissen megrendelt profi Canon nyomtató, se tinta nem volt benne, se papír nem volt hozzá. Másnap reggel felhívtuk Lacit, és sajnos az derült ki, hogy a legközelebbi hely, ahol venni lehet ilyesmit, egyáltalán nincs közel, de szerencsére mielőtt Móni elkezdett volna kétségbeesni, Laci már mondta is, hogy szerinte nézzünk rá a nyomtatoalkatresz.hu/patron/canon-patron oldalra, mert náluk minden szokott lenni, és a zöld pipával jelölt termékeket egy-két nap alatt szállítják is, amennyiben déli 12 óra előtt beér a megrendelés.

Móni persze alig akart hinni a fülének, úgyhogy inkább gyorsan ellenőrizte a honlapon a szállítási információkat, s bizony nemcsak hogy igaz volt, amit Laci mondott a gyorsaságukról, de még az is kiderült, hogy teljesen ingyenes a kiszállítás. Ezután végignéztük a nyomtatoalkatresz.hu/patron/canon-patron aloldalt is, és a szükséges patronok hála istennek mind megvoltak és ráadásul zöld pipás is volt mindegyik.

nyomtatoalkatresz.hu/patron/canon-patron

Ezek után már csak hab volt a tortán, hogy ahogy Móni pakolgatott a webshopos kosárba, észrevettem, hogy két termék vásárlása esetén már kedvezmény is van, három terméknél ennek mértéke pedig még növekszik is! Így végül úgy döntöttem, hogy én is rendelek, méghozzá egy jó kis csomagot Laci lánya, Lilla számára az otthoni Epson nyomtatójába.

Miután délelőtt 11 után nem sokkal Móni is elkészült a nyomtatoalkatresz.hu/patron/canon-patron oldalon való válogatással, fel is adtuk a rendeléseket, és másnapra már kint is voltak a termékek, ráadásul még ebédelni is el tudtunk menni a közeli kis étterembe, nem kellett egész nap otthon várakoznunk, mert a futárszolgálat előre jelezte, hogy 14 és 17 óra között fognak érkezni.

A termékek délután 4-kor meg is jöttek, hiánytalanul megvolt minden, úgyhogy elégedetten rávetettük magunkat a csomagra, és kisvártatva már készítettük is össze a frissen kinyomtatott fotókkal kiegészített pályázati anyagot, hogy másnap feladhassuk a postán.

Azóta egyébként mindannyian onnan rendeljük a patront és a papírt, mert tényleg nagyon bevált a hely, s bizony, Móni végül még különdíjat is kapott az egyik képre, ami ott készült a nyaraláson, és amikor ezt megtudta, fogta magát, és befizette Lacit egy két napos, különleges, kimondottan fotósokra szabott idegenvezetéses útra Szarajevóba, mert tudta, hogy régi álma volt elmenni egyszer abba a városba.